Először is megköszönöm mindenkinek, hogy elolvasta és reagált első blogomra. A reakciókból kiderült, hogy talán jó irányba megyek, amikor megpróbálom elmagyarázni hogyan is kell érteni, milyen rendszerben kell elhelyezni és értelmezni a biológiai történéseket.
Ebben a fejezetben a „mennyiség” kérdéséről szeretnék értekezni, a méreg definícióját figyelembe véve. Emlékeztetőül:
MÉREG: Biológiai szempontból méregnek tekinthetünk minden olyan anyagot, amely az élő szervezettel érintkezve abban károsodást, betegséget, vagy halált okoz – általában kémiai reakció útján, vagy más, molekuláris szintű tevékenységgel – ha belőle kellő mennyiség jut be az élőlénybe.
Nem véletlenül emeltem ki azt a három szót.
Nézzük először a károsodást.
Mint az első fejezetben említettem, szervezetünk dinamikus rendszer, anyagcsere kapcsolatban áll a külvilággal. Felveszünk kémiai anyagokat, feldolgozzuk, kiürítjük. Ez egy nagyon jól szabályozott rendszer. Olyan, mint egy svájci óra szerkezete. A sok kis fogaskerék (szerveink) pontosan illik egymásba, olajozottan forognak. A rugó is (biokémia), mely az egész szerkezetet mozgásban tartja szépen működik.
Amikor a szervezet egészséges, a szerveink végzik a feladatukat, feldolgozzák, átalakítják a felvett anyagokat a zavartalan működés érdekében. Mindig annyit és akkor, amikor éppen szükség van rá. Ha valamelyik építőanyag hiányzik, azt jelzi a szervezet. Amikor szomjasak vagyunk azt jelzi, hogy vizet kell innunk. Amikor sótlannak érezzük az ételt, meg kell sózzuk (nem csak az ízérzet miatt). Vannak ionok, molekulák amire szüksége van a szervezetnek és vannak olyanok amire nincs, sőt a szervezetbe bekerülve megváltoztatják annak működését. Ezek az anyagok a mérgek, mert károsodást okoznak – homokszem kerül a fogaskerekek közé, hogy a svájci óra hasonlatnál maradjak.
Biztosan sokan ismerik/olvasták Agatha Christie Gyöngyöző cián című kiváló krimijét. A regényben ciánnal (kálium cianid, K-CN) gyilkolják meg az egyik szereplőt. A cián méreg, mert nem tartozik a szervezet számára szükséges anyagok közé sőt, oda bejutva károsodást (halált) okoz a sejtlégzés biokémiai láncának egyik lépését bénítva. Az áldozat gyakorlatilag megfullad. Érdekesség képen megemlítem, hogy Agatha Christie tévedett, amikor a ciánmérgezett áldozat bőrszínét kéknek írja le feltételezve az akasztásos fulladás analógiát. Ciánmérgezés esetén a sejtek „fulladnak meg” annak ellenére, hogy a vér normális mennyiségű oxigént szállít. Mivel a sejtek nem képesek felhasználni az artériás vér (piros) által szállított oxigént, ezért a vénás vér (normál esetben „kék”) is piros lesz. Ezért a ciánmérgezett kipirul és nem elkékül.
Egyik kedves hozzászóló említette az arzént (As) példaként, mint mérget. Nagyon helyesen. Az arzén sem tartozik a szervezetünk számára szükséges anyagok közé, mert nincs szerepe az anyagcserénkben. Ez is méreg a definíció szerint. Mérgező hatása évszázadok óta ismert és a legelterjedtebb szer volt gyilkosságok végrehajtására (arzén-trioxid, As2O3). Egyébiránt az arzén-trioxidot a mai napig használjuk egy bizonyos fajta leukémia kezelésére, igen jó eredménnyel.
Hadd kapcsolódjak az arzén kapcsán ahhoz a tényhez, miszerint szervezetünk képes megszabadulni a mérgektől mindenféle csodaszer nélkül is. A szervezet természetes méregtelenítő funkciója nem csak az éppen meglévő biokémiai rendszerek működéséből adódik. Szervezetünk képes megváltoztatni működését, méregtelenítő funkcióját külső tényezők hatására is. Ezt a képességet genetikai adaptációnak nevezik. Ez a képességünk biztosítja a faj fennmaradást olyan környezetben is, ahol a mérgek koncentrációja jóval magasabb a tolerálható mennyiségnél.
Az idézett cikk kivonata röviden: Kb 7000 évvel ezelőtt az ember megtelepedett az Atacama sivatagban, ahol a teljes csapadékhiány miatt a talajban, így az alatta lévő vízkészletben felhalmozódott az arzén. Átlag ember számára ihatatlan az egészségügy határérték 100 szorosát is meghaladó arzéntartalom miatt. Az itt megtelepedett embereknél azonban kialakult egy olyan genetikai mutáció, amely lehetővé tette a szervezetükbe bekerült arzén hatástalanítását és kiürülését. Több ezer évvel ezelőtt fogalmuk sem, hogy amit isznak, az mérgező, de sikeresen adaptálódtak a helyzethez anélkül, hogy bármiféle „méregtelenítést, tisztítást” alkalmaztak volna. Hát nem csodálatos a biológia? :)
Első blogomban idéztem Paracelsust, aki frappánsan fogalmazta meg a méregtan alapját: minden anyag méreg, csak a mennyiségtől függ, hogy melyik nem az.
Igen! Azok az anyagok is lehetnek mérgek, amelyekre a szervezetünknek szüksége van a normális működéshez. Nem mindegy azonban, hogy ezeknek mekkora a koncentrációja a szervezetben. Biztosan sokuknál készítettek már laborleletet. Ott az aktuálisan mért érték mellett azt is feltüntették, hogy milyen határértékek között tekintjük normálisnak a mért mennyiséget. Ha az aktuálisan mért érték ezen határérték alatt van, akkor hiányról beszélünk. Ha a határérték fölött van, akár mérgezésről is beszélhetünk, hiszen a magas érték már károsodást okoz. Valódi mérgek esetén ez az érték nulla, értelemszerűen. Ismét hivatkoznék ugyanarra a kedves hozzászólóra, aki – a méreg definiciója szerint – rákérdezett, hogy eszerint a konyhasó (NaCl) is méreg-e. A válaszom igen. Amennyiben a bevitt konyhasó mennyisége több, mint amire a szervezetnek szüksége van és ez folyamatosan, hosszú távon történik. Azért, mert károsodást okoz a szervezetben, dacára annak, hogy a vese megpróbálja visszaállítani a normál nátrium értéket. Ám a vesének is van egy kapacitása és a túlterhelés tönkre teheti a szerkezetet. Ez igaz bármelyik szervünkre: a májra, a szívre a belekre, az izomzatra. A belélegzett levegő 20%-a oxigén. Oxigén terápia alkalmazásakor az oxigén koncentráció 50%-ra a emeléséig rövid távon nincs gond. Hosszabb időtartam, vagy magasabb koncentráció alkalmazása azonban súlyos következménnyel, oxigén mérgezéssel jár. Lám-lám! Az életünket biztosító oxigén is okozhat mérgezést… Túlhúztuk a svájci órát!
Fontosnak tartok megemlíteni itt még egy dolgot. Éles különbséget kell tenni az egyszeri (akut) és a folyamatos (krónikus) mérgezés között. Akut mérgezés esetén általában egyszeri, nagyobb dózisú méreganyag kerül a szervezetbe. Krónikus mérgezés esetén hosszabb távon, kisebb dózis. Mindkét esetben más és más a tünet, a mérgezés következménye és az orvosi terápia is. Akut esetben azonnali orvosi beavatkozás szükséges.
Vegyünk példának egy különleges, de sajnos gyakran előforduló esetet. Valaki öngyilkossági szándékkal nagy mennyiségű vérnyomás csökkentöt vesz be. Eszméletlenül találják, de még él. Jön a mentő, viszik Zacher doktorhoz. Ő megkezdi az ilyenkor szokásos eljárást: minél előbb eltávolítani a gyomorból a még fel nem szívódott hatóanyagot (gyomormosás) aztán utána küld még egy jó adag aktív szenet is, hogy az megkösse a maradékot, akár a belekben is. Egy másik kedves hozzászóló felelőtlennek nevezett azért a kitételemért, miszerint „méregtelenítés” kapcsán az aktív szén kúraszerű használatát elutasítottam. Megállapítása valószínűleg abból a félreértésből adódhatott, hogy – amire nagyon helyesen hivatkozott – az aktív szenet csak AKUT esetekben alkalmazzuk. Testünk normális működése esetén semmi szükség az aktív szén használatára, sőt kúraszerű alkalmazása akár káros is lehet. Mégpedig két ok miatt. Az egyik, hogy az aktív szén – mint elnevezése is mutatja – felületén aktívan köti meg a legtöbb anyagot, legyen az szervetlen, vagy szerves. A vitaminokat is, a tápcsatornában lebontott anyagokat is (emlékeznek a kupacokra?), ezáltal azok nem, vagy nem a megfelelő mennyiségben szívódnak fel és hiányozni fognak a szervezetből. A másik ok pedig sokkal veszélyesebb. Feltételezzük, valaki súlyosan magas vérnyomásban (hipertónia) szenved és ezért KRÓNIKUS, azaz mindennapi gyógyszerszedésre szorul. Most jön valaki más és azt mondja neki: Tele van a szervezeted méreganyaggal! Itt egy jó kis módszer. Egyél minden nap aktív szenet, az majd kipucolja a mérgeket! Betegünk megfogadja a tanácsot és elkezdi a kúrát. No és persze beveszi a vérnyomás csökkentőjét, mert az orvos meg azt mondta. Mi is történik? Az aktív szén megköti a vérnyomás csökkentő hatóanyagot. Az nem szívódik fel, ezért nem is lesz semmilyen hatása. Mintha be se vette volna. Mivel a magas vérnyomás nem fáj, észre sem veszi, hogy napról napra megy föl a vérnyomása. Egyszer aztán bekövetkezik a nem várt esemény: gutaütést (sztrók) kap. Ha szerencséje van, meghal. Ha nincs akkor akár évekig is vegetálhat ágyhoz kötve, 24 órás ellátásra szorulva. Jó neki, jó a családnak, ugye? És mindez miért? Mert jött egy idióta és meggondolatlanul rábeszélte valamire, aminek nincs semmi értelme alapból sem.
Remélem sikerült ismét elgondolkodtatni Önöket.
